Reggelik lista

Az elmúlt napokban/hetekben igyekeztem változatos reggelit szolgáltatni a gyereknek. Bevallom volt egy-két nap amikor ugyanazt ette, és volt olyan is, amikor elfelejtettem leírni. No de azért szerintem így is sikerült egy szép listát összehozni. Íme:

  • Alföldi mézes őszibarackos joghurttal
  • virslis rántotta
  • banán alma felvágott
  • szilvalekváros kenyér
  • sütemény – ökörszem
  • pirítós natúr vajkrémmel
  • Kaiser krinolin majonézzel, ketchuppal
  • meggyes lepény joghurttal
  • almás mézes zabpelyhes müzli
  • medvesajt kiflivel
  • kakaós-meggyes dunahullámra emlékesztető bolti süti (kaptuk, s a nevét nem kérdeztük)
  • melegszendvics (toast kenyér, szalámi, trappista sajt – melegszendvicssütőben készítve)
  • sertésvirsli ketchuppal
  • fornettis szalámis pizza
  • túró banánnal

Az esetek többségében megiszik a reggeli mellé 1-2dl teát is. Vagy szörpöt – házit többnyire – nagyon hígítva.

Tápszer

Sokáig iparkodtunk, hogy végre elhagyjuk a tápszert. Hónapokig gondolkodtunk rajta.

  • Vajon  biztos jó ha elhagyjuk?
  • Igyon inkább tejet?
  • Ha meghagyjuk, akkor nem lesz olyan nagyon felfújt pufi gyerek tőle?
  • Muszáj az a cumisüveg még mindig?
  • Nem fog idiótának nézni a doki ha még mindig kiíratjuk?
  • stb.

Aztán ahogy teltek múltak a hetek a gyerek magától elhagyta. Eleinte azt hittük egy kisebb megfázás miatt nem akarja meginni. De játszva az arányokkal, a mennyiséggel, a napszakokkal egyre inkább felfogta szülői agyunk, hogy ez bizony nem kell a gyereknek. Mi Lactogen Harmony-t használtunk, már egész kicsi kora óta. De a Milumil italok sem jöttek be neki.

Tejet nem iszik, viszont minden más tejterméket szívesen fogyaszt. Szépen növöget továbbra is.  13kg és 21 hónapos.

OFF: Gép – mobil – kijelző

Off: avagy nem túl babakaja téma, de mégis meg akarom írni.

Röviden olyan szokatlan a gép előtt ülve írni a blogot, mert a bejegyzések nagy többségét mobilon küldöm át wifin, és ilyen kivételes alkalmakkor, mint most is úgy érzem elveszek a monitoron.

*még jó, hogy nem jut eszembe a kijelzőt nyomkodni, mint a múltkor. Hát ez van, olykor bekavar a technika.

Betegen

Fiacskánk sikeresen megfázott egy újabb fogzási hullám közepén. Ráadásul a hétvégén lefertőzött minket is. Remélem hamarosan kilábalunk belőle.

Sajna a betegséggel együtt lecsökkent az étvágya is. Mivel folyton folyik az orra, nem is tud levegőt venni sem rendesen, és így az evés illetve a nyelés is nehezen megy. De legalább folyadékot iszik rendesen.

Jelen körülmények között kedvezek neki minden étkezéskor. Csak olyanokat kap amiket igazán szeret. Ha nem is mindet, de a nagy részét megeszi.
Ma pl. vajaskenyeret evett paradicsommal, tízóraira meg krémtúrót kapott.
Most már 2,5 órája alszik egy rövid séta után és végre nem hallom szörcsögni.
Talán már a gyógyulás útjára tért.

Egy átlagos nap

Mostanság a fiatalúr 6:30 -7:15 körül kell. Legkésőbb 7:15-kor amikor az ébresztő. Ébredés után egy órával kapja meg a reggelit, ami attól függően, hogy mikor ébredt tápszer vagy inkább már normálisabb reggeli. Ez utóbbit mostanság próbálgatjuk, majd később írok róla, ha teljesen bejön.

Általában az ő reggelije után eszem én is. Ha tápszert evett, akkor az tuti a hálóban történt, és utána a gyerek visszakerül a kiságyába, míg rendbeszedjük magunkat és megreggelizünk. Tök jól el van azzal a 3 kitömött játékával meg a takaróival. Jó gyerek. Ha az új reggelizési módszert választjuk, akkor a konyhában az etetőszékben várja meg amíg kivesszük. Habár mostanság vagánykodik, és csak addig akar ott lenni amíg eszik, és mindent elkövet evés után, hogy megszökjön. Képes bekötött állapotban felállni az etetőszékben és elengedett kézzel picit a lábával a háttámlának támaszkodva vigyorogni. Amikor először láttam ezt tőle majd szívrohamot kaptam. Kapkodni is kezdtem, hogy juj nem szabad, meg leesel, meg ilyenek. Aztán rájöttem, hogy olyan hülye vagyok. Hisz mégis csak a mi fiunk és tuti nem csinál ilyet. Úgyhogy amikor ezt teszi azt szoktam mondani neki: “Nagyon ügyes vagy, látom, milyen ügyesen felálltál, de szeretném ha kapaszkodnál egy kicsit, gyere ülj vissza”, és többnyire sikerül visszaültetnem, igaz akkor már nincs bekötve a székbe, de mégsem ficánkol annyit.  Vagy amikor látom, hogy nem bír felállni, de már hisztizni kezd a nagy küszködésben elmondom neki, hogy “mindjárt kikapcsolom a biztonsági övet és kiveszlek, várj egy pillanatot”. Nem tudom mi áll össze a fejében de hallgat rá.

A délelőtt nagy részében mászik, vagy kapaszkodva mindenben jön utánam és lesi mit csinálok, vagy megkeresi a legizgibb dolgokat amikkel játszhat. Többnyire fiókozik és ajtókat próbál nyitogatni mostanság. A konyhaszekrény ajtóit eleinte befőttes gumival fogtam össze de olyan erő volt a gyerekben, hogy attól tartottam egy erőteljesebb rántásnál elszakítja és kiveri a szemét, így szalaggal, valamint egy régi madzaggal kötöttem át. Igaz így nekem van több dolgom vele, de egye fene. Igyekszem csak egyszer kinyitni, ha valami(k) kell(enek).  Ha főzni akarok illetve kell, akkor általában ezt az időt szoktam kihasználni – ha engedi, ha nem akkor csak este tudok alkotni.

11körül tízóraizik, aztán lemegyünk sétálni ha jó idő van, ha nem akkor játék ezerrel a hálóban. Ha sikerül ekkor alszik egy-két órát is. Ha jön a jó idő tuti ez is változni fog. Már csak a napsugárzás miatt is.

Az ebéd 14 óra körül szokott lenni. Majd vagy bandázás következik más babákkal, vagy séta, vagy hancur és önfejlesztés a nagyszobában.

Sajna megszokásból -na meg a munkám, meg az eddigi életem egyik jelentős szükséglete miatt- délután fél5-5 fele bekapcsoljuk a számítógépet, ha már nagyon nem köti le semmi. Ilyenkor többnyire youtube-os videóválogatást szoktunk végignézni – angol, magyar gyerekdalok – vagy hidden object -es játékot játszunk, ezt is angolul. A számítógép imádata már most odáig fajult, hogy külön egere van a gyereknek, de még így is vadászik a mienkre néha. A párommal mindketten az informatika világában dolgozunk, és hát nem tudunk megválni a gépektől. Legalábbis amikor itthon vagyunk. Ha másoknál vagyunk egész jól viseljük a hiányt. TV-t is csak gépről nézünk, és nagyon ritkán. Anno nem akartuk, hogy a gyerek is rákattanjon, de néha olyan sokat jelent, hogy ott a gép, na meg a mai világban nem lehet elzárni már az ilyesmit.  Beletörődtünk. De legalább bababiztossá tettük a terepet – előszeretettel ráncigálta a kábeleket amik a gépekből lógtak ki.

Végülis 6körül uzsonnázik – és bepróbálkozik a mi 7 órai vacsinkkor. Ezután közös játék van apával, ami többnyire férfias őrjöngésbe megy át bébiszinten. 🙂 Vagy valamilyen természettudományos csatorna műsorát tanulmányozzák együtt.

9-kor legkésőbb fürcsi. Kis kád a nagy kádban megoldás van nálunk. Közel forró víz a nagyba, és úgy bele a kisebbik. Felváltva szoktuk fürdetni, ma a párom volt a soros. Imádja a vizet. Mindig is szerette. A kedvenc vizes játéka egy flakkon kupakja, amin átfolyhat a víz, illetve le- és felpattinthatja a fedelét.

Fürcsi után egy kis testápolás, laza masszázzsal egybekötve – általam, majd tápszeres vacsora apukája ölében. Szinte azonnal bealszik amint tele lesz a pocakja. Ha ne adj isten mégsem akkor is 10-re mostanság alszik.

Az éjszakát átalussza többnyire. Ha mégis felébred, akkor visszafektetem, megsimogatom a hátát és már újra álmodik. Ha valami miatt mégis tartósan fenn van, akkor ringatás, és néha közénk tesszük. pl fogzáskor.

Nagyon jó gyerek. Jó vele együtt élni.